Létem ha végleg lemerűlt

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

 

 

Először is azt tartjuk, hogy a bölcs mindent tud, már amennyire lehetséges, anélkül azonban, hogy az egyes esetekről mindent tudna.

Aztán meg azt tartjuk bölcsnek, aki a nehéz és az embernek nem könnyen megismerhető dolgokat tudja megismerni.Az érzékelés nem számítható ide, mert ez mindnyájunknak közös birtoka, s ezért könnyű és a bölcsességhez nincsen köze.

Továbbá minden tudományban az a bölcsebb, aki szabatosabb tudással rendelkezik és jobban tud másokat az okokra tanítani.

S a tudományok közül is inkább a bölcsesség az, amelyet önmagáért és a tudás kedvéért óhajtunk, mint amelyet a belőle fakadó egyéb eredmények miatt keresünk; s az uralkodó tudomány magasabb rendű a szolgáló tudománynál, mert a bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másoknak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbbé bölcsnek.

...

Sőt, mások tanítására is az a tudomány alkalmas, amely az okokat vizsgálja; ugyanis azok tanítanak igazán, akik minden egyes dolognak megmondják az okát.

Az önmagáért való tudás s megértés pedig legnagyobb mértékben, legbiztosabban megszerezhető ismeret tudományának jut osztályrészül. Mert aki a tudást a tudás kedvéért választja, az főkép azt fogja választani, amelyik leginkább mondható tudománynak; ez pedig a legbiztosabban megszerezhető ismeret tudománya.

Legbiztosabb ismeretek pedig az elvek és az okok, mert általunk és belőlünk ismerjük meg a többi dolgokat, nem pedig ezeket az alájuk tartozók útján.

S a tudományok között mindig azé a vezető szerep és az áll a szolgáló tudomány fölött, amelyik felismeri, hogy mi az a cél, amiért mindent cselekedni kell.

Ez pedig minden dologban a Jó, - s általában az egész természetben a legfőbb Jó.

 

/Aristoteles: Metafizika, Első könyv, Második fejezet, 38-39.o./

 

A férfi érettsége:
újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként - játék közben - még megvolt.

( Friedrich Nietzsche )

 

HELÉNA:

Szégyen! gyalázat! így rám esni mind;
Csúfot belőlem űzni terv szerint;
Ha lovag-érzés volna bennetek,
Nem hagyna ily bántalmat tennetek.
Tudom, gyűlöltök: hát gyűlölni sem
Birtok, csupán gúnyt űzve kettesen?
Volnátok férfi, mint így szemre-főre,
Tekint’nétek bizony a gyenge nőre;
Miért ez eskü, bók, túlzó magaszt,
Midőn gyűlöltök szívből, tudom azt.
Vágytársak lévén Hermiát szeretni,
Vetélkedtek Helénát kinevetni.
Be hősi tett, be férfias merény,
Könyet facsarni gúnynyal egy szegény
Leány szeméből! tenné azt nevelt,
Így sértegetni gyönge szűz kebelt,
Csak, mert türelmét szegni kedve telt?

/Shakespeare: A Szent-Iván-éji álom, III. felvonás, II. szín/

 

Magányomban sokat gondolkodom a magyar Hüperionról.
Ki ez a Hüperion? Hogy érthető legyen, mit akarok mondani, egész előadást kell tartanom.

Az idő legtöbbjében volt ember, akire nincsen más kifejezésem, csak az, hogy 'yahoo'.

Kiről és miről ír ez a 'yahoo'? Természetesen önmagáról.

Az egész irodalom olyan, mintha valaki kulcslyukon nézne be a nászutasok szobájába.

Mindegy, hogy mit ír, dzsentrit vagy polgárt vagy katonatisztet vagy ploretárt, mind 'yahoo', léha, pimasz és nyálas.

Egy szót se többet róla, már az is sok, hogy az ember észreveszi.

/Hamvas Béla: A magyar Hüperion I., 14.o./

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2024-05-19. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol