- Részletek
Új nekifutás. Mosoly.
Életem során nem kevés VBTSE rendezvényen vettem részt. Régebben többször is rendezett az egyesület tájkerékpáros versenyeket, azt gondolom a legtöbbön részt vettem. Balatonalmádiban volt ilyen rendezvény 2018 őszén. A VBTSE több kerékpáros teljesítménytúráján is ott voltam. A fő ok az volt, hogy remekül beilleszthetők az edzésterveimbe és az 50km-es távok pont nekem valók. Indultam a Fenyőfői Ősfenyvesfutással együtt rendezett teljesítménytúrán, illetve januárban az almádi teljesítménytúrán, legutóbb a februári Tündérhegyi teljesítménytúrán is.
Viktor túráinak nagy előnye az elérhetőség, hozzám viszonylag közel vannak. Maga a GPX, ami alapján haladni kell, szintén teljesen jól áttekinthető, remekül használható. Sőt, legutóbb valami új tervező programmal szerkesztette, ami viszont szinte minden igényt kielégített. Alapvetően nekem tetszenek az útvonalak, nem feltétlenül kell meghalni rajtuk, általában 3 táv közül lehet választani, de az 50km-es is egy bringázgató egyénnek, azért teljesíthető. Nem mondom, hogy utána nincs egy kis jóleső izomláz, de azért csináljuk vagy nem? Maguk az útvonalak látványosak, szépek, van bennük kihívás. Sok esetben a szervezők csak odacsapnak egy útvonalat, aztán menjél ökör, de a VBTSE-s rendezvényeken nem így van. Látszik, hogy Viktor ismeri ezeket az útvonalakat, és a látvány mellett kerülnek bele technikásabb útszakaszok is, amelyek egy hobby maratonistának is tartogatnak kihívásokat, illetve vannak néha olyan kaptatók, ahol a legedzettebbek pulzusa is a magasba szökik. Pont ezek a pillanatok mutatják azt, érdemes eljönni ezekre a rendezvényekre. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy sokáig megyünk együtt a terepfutók- és gyalog túrázók útvonalával, ezeket jól ismeri a főszervező. Szóval, minden montis talál benne magának kihívást. Az külön pozitívum, hogy a távok együtt rajtolnak, így az ember talál magának, ha akar hasonszőrű társat a futamhoz.
A 3 teljesítménytúrán, amin voltam, mindig más adta a flowt. Az őszi fenyőfői jelentős részét ismertem, ilyen olyan monti maratonokról, mégis Zircnél, amikor rámentünk a Mária zarándoklat ösvényére olyan single trailen tekerhettünk az őszülő erdőben, ami maga volt a csoda. A Vinye - Fenyőfő közti erdei szakasz sík száguldása meg a homokkal és a fenomenális fenyvessel, adott hatalmas feltöltő élményt.
A téli Balatonalmádi teljesítmény túrán, bár nem volt hideg, kb. 5 perc kellett és semmilyen kabátot nem kívántunk magunkra. Ezt a részt, mint a tenyeremet ismertem, hiszen többször is készítettem róla térképet, mégis a Balatonalmádi – Alsóörs szakaszon olyan sziklás traileken mentünk, amelyen még a legvadabb DH-sok is azt mondják, ez igen, remek, volt is olyan lefelé szakasz, amelyet nem sikerült nyeregben teljesítenem. Utána még Csopak és Arács között is meg tudott lepni a nyomvonal egy olyan panorámával, ami azt gondolom bármely világszínvonalú turista magazinba belefért volna. Az utolsó 15 km a Balatonparti bringaúton volt kissé unalmas talán, illetve montival fájt a terepgumival caklatni a betonon, de ott már nem kívánta senki a hegyeket. A rendezvény elején a komplett hosszú táv együtt mászott fel a Megye-hegyre, majd Szentkirálytól egyedül haladtam, míg nem Csopaknál a bringa úton fogott meg két Zirci srác és próbáltam velük tempót menni, de esélytelen voltam.
A Tündérhegyi kihívás 95% terepen zajlott és végig bringázható utakon, de a hegyi ereszkedés, utána a Fekete-hegyeken a motoros ösvények, a Péti-hegyek single trailjei mind-mind kihívásokat rejtettek, nem beszélve a Megye-hegy kétszeri megmászásáról és a végén Litér és Vilonya közötti általam még soha sem használt vadregényes tájról, a maga hullámzó DH-ival, azt kell, hogy mondjam, remek élmények voltak. Tündérhegyen, már a parkolóban összeismerkedtem egy sráccal, akivel az első emelkedőt közösen és a komplett csoporttal teljesítettük, majd egy kisebb csoport elment előre, akiket aztán rövidesen utolértem és mögém is kerültek. Innen a frissítőig ismét egyedül haladtam, de a frissítőnél összefutottam a parkolóból jövő sráccal, majd később mivel a veszprémi srácok rossz irányt vettek fel, ezért Őskü mellett utolértem őket, ott ők levágtak egy pár perces részt, innen nagyjából együtt mentem ezzel a 3 sráccal végig. Őket egyébként korábbi montizásokból ismertem.
A Fenyőfői versenyen mire összeszedtem magam a mezőny már elrajtolt, így a Dörgő-hegyre felfelé vetettem magam a mezőny után, de a dózerral már befogtam egy kisebb csoportot, akikkel Szépalmáig kerülgettük egymást. Innen ők más nyomvonalat választottak és többet nem láttam őket, egyedül teljesítettem a derbyt.
Mindig akadtak srácok, akikkel együtt lehetett tekerni vagy a túra után eldiskurálni.
Ez nekem, azért jó, mert az ismerősi kőrből kevesen vannak, akikkel egyforma tempóval tudunk tekerni, a Viktor rendezvényein, meg lehet találni partnereket.
Minden alkalommal a hosszútávot választottam, ami 50km környékén van. Szerencsére van 3 táv minden esetben, így mindenki az edzettségi szintjének megfelelő távokat ki tudja választani. Azt gondolom, ezeken a rendezvényeken nem is nagyon kell az 50km fölé menni, azokon így is kb. 3-4 órát a jobbak is kint vannak, és egy vasárnapi kikapcsolódásnak elég lehet, ha valaki többet akar, akkor majd önszorgalomból hozzáteszi. Megjegyzem, én egyik túra után sem éreztem úgy, hogy szeretnék még pláne felfelé tekerni. Mosoly.
Azt megfogadtam, hogy ilyen teljesítménytúrára fakírkodni nem fogok elmenni, csak akkor, ha az időjárás olyan. Ez nálam a viszonylag száraz időt jelenti, ahányszor voltam a VBTSE rendezvényein a száraz idő mindig megvolt. A hideg meg nem érdekelt, na meg a pályakijelölés tett róla, hogy ne fázzak egyszer sem.
Ezeknek a teljesítménytúráknak az egyik sarkalatos pontja a tájékozódás. Mindenképpen kell hozzá egy jó GPS, erre akár egy normális telefon is elegendő, de jobb, ha van egy térkép alapú GPS-ünk. Nekem van egy túra, ami ugyan nem mai gyerek, de nagyon jó minőségű, így nem okoz gondot vele a nyomvonal tartása. Láttam, hogy próbálkoztak vonal rendszerű órákkal, volt, aki a papír alapján akart informálódni, azért ez okozhat némi nehézséget, pláne, ha nem vagy épp egy tájékozódási zseni. Mondjuk, én ezt a dolgot szeretem a legjobban, ezekben a rendezvényekben, használhatom a kütyüjeimet és keresem is az ilyen típusú kihívásokat. A legjobb, ha a kormányra van felszerelve. Egyébként tuhu és omap alapú térképeket használok, de a telefonomon is van vagy 3 olyan applikáció, ami a turistautakat valamilyen formában megmutatja, ha bekrepálna valamelyik.
Heh, ez egy jó kérdés is lehetne, mármint a helyezések, de szerencsére Viktornál van chipes időmérés. Fenyőfőn 3-4 helyen értem be, míg Almádiban a 3. helyet sikerült elcsípni, Tündérhegyen végül is elsőként csaptam a dobozra a célban; mivel ezek nem versenyek maximum iránymutatásnak érdemes nézni, hogy az ember az induló bringás arcok között hogyan áll. Pláne, mert nehéz leigazolni: Mindenki végig is csinálta esetlegesen a túrát.
A célban minden esetben lett volna befutó érem, ez almádiban a nagy számú helyszíni jelentkező miatt elmaradt. A Bakonyban és Almádiban végül is átlagos pléh érem került hozzánk, ellenben a Tündérhegyen mi is megkaptuk a terepfutók kerámia érmét, ami viszont tök jól néz ki, jó lenne, ha legközelebb is ezek a szépen kinézők lennének a befutó érmek. Mellesleg engem nem izgatnak fel a befutó érmek, de ha már kapok, akkor jobban örülök az ilyen egyedi kerámiának, mint a nemzeti szalagos pléhnek. Utóbbit meghagynám oda, ahol ez valamiféle ranggal is jár, ergo: versennyel.
Na, azt szeretem a legjobban, ezekben a rendezvényekben, hogy az ember valamit a pályán kívül kap a pénzéért. Fenyőfőn egy jó minőségű gulyás várt ránk (maratonokon sajnos kaptam már ótvart belőle, de itt nagyon finom volt), illetve meleg tea, meg talán mintha valami csoki is lett volna, de az nem izgatta fel a fantáziámat. Almádiban már a frissítő pont is önmagáért beszélt a teával, sütivel, gyümölcsökkel, zsíros deszkával. Ellenben a célban komplett terülj terülj asztalkám volt, mindenféle finomsággal. Mondjuk, én egy ilyen téli derbyn legtöbbre a kellemes már-már iható szintnél melegebb teát becsülöm, ami meg is volt, a tényleg minden igényt kielégítő szendvicses sütis asztal mellett. Tündérhegyen a beérkezés után gulyás és forgácsfánk várt bennünket a versenyközpontban, bőségesen és nyilván a tea itt is elmaradhatatlan volt. Ráadásul a VBTSE versenyei rendkívül környezettudatosak, sehol egy eldobható műanyag, a tányér kerámia (műanyag is), a pohár, pedig elmosható.
A szervezésben talán a jelentkezésen lehetne még javítani. Azt látom, hogy a háromféle rendezvényre érkező sportolókat nehezen tudják zökkenőmentesen kiszolgálni, talán a leadott nevezések korábbi bevitele segíthetne ebben, illetve egy használhatóbb nevezési rendszer, mert pl. én a nevezési rendszert nem tudom használni. Na, meg lehet, a 3 rendezvényt alsó hangon három ember kezelhetné, ezen kívül szerintem a sportesemények teljes mértékben hozzák a kerékpáros teljesítménytúrákon várható szintet.
Pécselyre mész március 22-én? Mit tervezel idénre?
Innentől fogva nekem jódarabig kimaradnak ezek a kihívások, mert megkezdődik a versenyszezon, amikor éppen Viktor féle rendezvény van, nekem is van valami fontos versenyem. Legközelebb ősszel megyek Viktorhoz tájbringázni Ausztriába, úgyhogy a Bakonyi kalandokon, majd talán késő ősszel fogok látogatást tenni, ha minden jól megy.
„De a lényeg mindenki annyit tekerjen, amennyit bír, a Viktor rendezvényei nagyszerű erőpróbák, érdemes rájuk kilátogatni.
- Vajda Péter -
- Részletek
Vajda Péter
vagyok. 9 éves koromban kezdtem tájfutni, amely sportot nagyjából általános- és középiskolás korom alatt végig csináltam. A fő ok, az egészség-megőrzés és a túlsúly leküzdése volt, hiszen világ életemben túlsúlyos gyerek voltam. A természet szeretetét már a szüleim belém nevelték, a térkép imádatát is innen kaptam. Egy ifikoromban történő bokasérülés és a futás utáni nem túl nagy vonzalmam, illetve a pályakitűzők egyre inkább a bokrokba űző tevékenysége, na meg a főiskolai tanulmányok, elforgattak a tájfutástól, s egyre ritkábban vettem részt versenyeken.
Fordult a kocka 1997-ben egy Királyréti versenyen összeismerkedtem a tájkerékpárral, a fő sportommal. Nem nagyon tudok olyan versenyről Magyarországon azóta, amin, ha otthon voltam, vagy valami más ok nem gátolt meg, akkor ne lettem volna ott. Kezdetben vonattal jártunk a versenyekre, majd később, amikor már lett jogosítványom autóval. A főiskolás korom végéig, csak hobbi jellegű volt a dolog, ad hoc módon edzegettem, nem ez volt a prioritás, de a versenyekre a hangulat és a barátok miatt mindig szerettem járni. Sőt, a főiskolás éveim végén elkezdtem szervezni a Pannon MTBO tájkerékpáros versenyeket, amelyeket azóta is minden évben megrendezünk a feleségemmel. Ő szintén tájbringázik, bár vele én ismertettem meg ezt a sportágat. Új fordulatot vett az életem, amikor elkezdtem dolgozni, többet edzettem, éreztem, hogy szükség van a mozgásra, azóta töretlenül járok magyar és közép-európai versenyekre.
A 2006-os évektől kezdetben benzinköltség-finanszírozás végett, aztán később szinte már, mint menedzser karoltam fel fiatal srácokat Veszprémből, akik a VBTSE keretein belül érdeklődtek a tájbringa iránt. Lassan kialakult egy 4-5 fős fiatal srácokból álló mag, akiket rendszeresen vittem magammal a környező országokba versenyezni. Ez végül annyira sikeres lett, hogy Horváth Marcellt európai szinten is a jövő tehetségének tartották, aki aztán 14 évesen már a 18 évesek között másik két sráccal ifi Európa Kupát nyert váltóban, majd pár évre rá, a 2012-es veszprémi tájkerékpár VB-n sprinten junior kategóriában ezüst érmet szerzett, olyan srácok között, akik azóta többszörös felnőtt világbajnokok. Sajnos, a legnagyobb szívfájdalmam, hogy ezek a srácok, egy kivételével, azóta mind abbahagyták ezt a sportot, pedig óriási lehetőség volt bennük.
2009-ben átvettem a bátyám helyét a tájkerékpáros szakágvezetésben, azóta töretlen tagja vagyok ennek a plénumnak. A 2012-es VB-n, mint célfőnök tevékenykedtem, míg a 2018-as Budapest EB/Master VB nemzeti ellenőrző bírója is én lettem.
2011-ben megházasodtam, 2013-ban megszületett a lányom, 2017-ben a fiam. A két gyermek mellett is folytattam a sportolást és űzöm a tájkerékpárt azóta is.
… hogy milyen eredményeimre vagyok a legbüszkébb?
- 1998-ban Ifjúsági Európa-kupát nyertem váltóban
- ugyanebben az évben junior kategóriában a normál távú OB-n lettem 3.
- 2012-ben Horvát Marci révén megkaptam a Veszprém megye kiemelkedő sportolója edzőjének járó elismerést (sosem voltam edző J)
- 2015-ben az MTFSZ kitüntetett a tájfutásért bronz fokozattal, ami egy rangos elismerése az MTFSZ-nek
- 2015-ben M21C kategóriában megnyertem a Plzeni 5 napos nevű rangos tájkerékpár versenyt
- 2017-ben leigazoltam egy osztrák klubhoz is az OTK Wien-hez, ebben az évben 21B kategóriában (2. osztály) megnyertem mind az osztrák összetett kupát, mind a Magyar összetett Kupát
- 2018-ban a bátyámmal Veszprémi honvéd SE színeiben harmadikak lettünk a Tájkerékpáros Váltó Országos Bajnokságon
- 2019-ben, pedig ismételten megnyertem az osztrák másodosztályt összetettben
A 2020-as terveimben ismét neki esek az osztrák kupának hátha sikerül, illetve idéntől master korosztályba is indulhatok, elképzelhető hogy rámegyek a master OB-kra, hátha sikerült, esetlegesen összetettben az M40 magyar kupára.
Az év egyik nagy célja, jó eredményt elérni az új klubom színeiben az egykori „tanítványommal” Bedő Csabival együtt a Balatonfüredi Tájfutó Klub színeiben a váltó Országos bajnokságon.
Mit takar a tájbringa?
A tájbringa a tájfutás kerékpáros ága. Bringának természetesen mountain bike-ot használunk, aminek a kormányára rögzítünk egy térképtartót, amibe a térképet helyezzük. A térképet a rajtban kapjuk meg, akkor látjuk először, s a rajta lévő pályát is. Természetesen itt is ellenőrző pontokat kell érinteni, amelyek általában úton vannak. Az időmérés a legmodernebb chipes eszközzel történik. Az nyer, aki érintette az összes kijelölt pontot és a pályát a leggyorsabban teljesítette. A legnagyobb kihívás benne, hogy nem elég gyorsnak lenned, pontosnak is kell lenni, nem ritka, hogy 25-30 km/h –s sebességnél kell a térképen tájékozódni. Maga a tájkerékpár térkép elég speciális, elsősorban az utak kapnak hangsúlyt, amelyeknek, mind a szélességét, mind a kerékpározási sebességét is jelöli a térkép egy 2*4 fokozatú rendszerben. Egy átlagos térképet csak GPS-en vagy turista térképen látott személynek eléggé furcsa ez a fajta, holott a pontossága a katonai térképekkel vetekszik, talán csak a tájfutó térképek pontosabbak nála. Ugye nekünk nem kellenek az erdő közepén lévő tárgyak, elegendőek csak azok, amiket az utakról látunk. Maga a szakágnak van sprint száma (hosszútáv, középtáv pontbegyűjtő normális tájkerékpár versenyzés), ami 20-25 perces győztes időt ír elő, középtáv 50-55 perces győztesidővel, hosszútáv 110-120 perces győztesidővel és pontbegyűjtő, ahol a pontok nincsenek összekötve, Teneked kell kitalálnod a legjobb sorrendet. Léteznek még úgy nevezett adventura vagy score versenyek, ahol szintén nincsenek összekötve a pontok, de a nehezítés, hogy minden pont más pontértéket képvisel, így ezt is figyelembe kell venni a tervezésnél. Ezen utóbbiak ultra hosszú versenyek, mert itt 4 és 12 óra között van a limit idő versenytől függően és ez már komoly állóképességi kihívást rejt. Ráadásul, ha a limit időn belül nem érsz be egy ideig büntető pontokat, majd kizárást eredményez.
Mi az egyezőség a hagyományos kerékpározással?
A tájkerékpár mountizás, csak míg egy mountain maratonon kitakarítják az utakat, addig minekünk nincs takarítás, a legvadabb ösvények is elénk kerülhetnek, s ki kell választani a térkép alapján hol fogsz tudni gyorsabban haladni.
Miben más: erdőben, mezőn vagy pontosan hol kerékpározni?
Erdő mező, amit a pályakitűző kitalál. Sőt, van olyanra is példa, hogy lakott területen vagy parkban; ezek rendezési szempontból veszélyesek, mert ilyenkor a területet ki kell üríteni, mert egy 40-el száguldó térképet is néző bringás elé, elég, ha hirtelen kilép egy néni, az bizony súlyos sérülésekkel járhat, mind a két fél részére, így ezek a versenyek sajnos ritkák, pedig nagyon jók.
Viktor mely eseményeit preferálod, melyik rendezvényén vettél részt?
Nyilván, mint minden sport ez is alapos fizikai felkészülést igényel. Az ősz végi téli tavasz eleji felkészülési időszak monoton kerékpározásokkal jár. Általában szabadtéren edzek, mert elég jól bírom a hideget, illetve van hozzá felszerelésem. Viszont a monotonitás még a legelhivatottabbakat is felőrli, ilyenkor az ember keresi a kihívásokat, ahol részt vehet. A Bakonyi kalandok pontosan ilyen kihívások. Egész jó útvonalakon mennek, vannak rajtad kívül is bringások, a célban kapsz, azért a pénzedért ellátást, mellette külön poén, hogy GPX alapján kell tájékozódni, ami még inkább hasonlít a tájbringára. Ráadásul, azért fizikailag is tartogat kihívásokat, így meg lehet vele törni a monoton felkészülést.
Miért az Ő egyesületének a sporteseményeit választottad?
Viktort nagyon régóta ismerem, volt időszak, amikor a VBTSE igazolt versenyzője voltam. Viszonylag sokszor szerveztem vele, amely rendezésekből azt gondolom ő és talán én is profitáltunk tapasztalat terén. Ráadásul mostanában egészen jó dolgokat hallottam a terepfutó rendezvényeiről, mivel már vannak kerékpáros teljesítmény túrái is, ha ráérek eljövök rájuk. Abszolút nem élveznek prioritást, ha szabad az aktuális hétvégém és az időjárás is engedi, akkor kimegyek ezekre a sporteseményekre és élvezem is őket. Tetszenek az útvonalak, mindig találkozom egy két ismerős vagy ismeretlen bringás arccal, akikkel a végén eldiskurálunk.
Milyen fajta maratonon vettél részt életed során?
Lehet, hogy ezt félre értetted, én bringás maratonokon indulok, amikor az időm engedi és ezeket is felkészülésnek tekintem. Nem nagyon van olyan monti maraton Magyarországon, amelyen legalább egyszer ne vettem volna részt. Rendszeresen indultam a KELLYS Bakony-on általában rövidtávon, de volt, hogy bepróbáltam a középtávot is. Szintén többször voltam Bükk MÁTRA és Szilvásvárad Maratonon, mondjuk ezek közül a Szilvás volt a kedvencem. Nem a pályával volt a gondom, mert az zseniális, valahogy a szolgáltatás része nem szimpatikus. Ellenben nagyon szeretem a kisebb maratonokat, mint a Kondenzgyík Maraton Hegyi kerékpáros verseny vagy éppen a hajdan volt Nyugati- és az I’love Balaton, na meg az MTB Pikniket, Szóval elég sokon indultam.
Mostanában országúti maratonok is szerepelnek a naptáramban, ahol általában 70-80km környéki távokat preferálom, amik ott a középtávok. Ezeket nagyon élvezem, mert itt lehet bolyozni, a rengeteg induló között találsz olyanokat, akik a te tempódat produkálják, így olyan érzésed van, mintha a Touron vagy a Giron tekernél. Általában a bolyok élén szoktam elhelyezkedni, mert szeretem vinni a tempót, az ellenfelek meg szeretnek megbújni mögöttem, amíg én dolgozom, illetve vonzanak még a teljesítmény túrák is mind országúton, mind pedig terepen.
Mit éltél át? M ilyen volt az érzelmi megélésed?
Egy bringa maraton nekem nem akkora kihívás, mint egy futónak. Itt az ember másképp megy rá az időeredményre, azért nyilván 40-50km-ert letekerni annak, aki bringázik nem egy nagy was is das. Ellenben, ha már kitűzöl magad elé egy időeredményt, akkor már más. Nyilván, én nem megyek az élen egy mounti maratonon az a vaságyastul 20 kilós srácoké, én a magam 120 kilójával erre nem nagyon vagyok képes, sajnos. Mégis, amikor két éve a Brigetio MTB maratonon síkon az élbollyal mentem féltávig, az nagyon jól esett, és a végére, talán, ha 8 percet kaptam a győztestől, az baromi nagy flow volt.
Szerelmes vagy a bringádba?
Hehehe. 1997 óta ez a sport a szerelmem, a fő sportágam. Tavaly előtt egy polgármester feltette nekem ezt a kérdést, akkor azt mondtam, az életem szerelmei a két gyermekem, a feleségem és a bringáim, na, meg a tájbringa. Nyilván ahhoz, hogy szeresd a bringádat olyan bringa is kell. Imádom a bringát, sokat is költök rá. Sajnos, van neki egy igazi lelke, amit hátsó teleszkópnak hívnak, ami egy elég speciális teleszkóp, ha szervizelni kell, akkor elég körülményes. Ez sajnos azt eredményezi, hogy többször is pár hónapig ráadásul pont a szezonban csak lógott szegény a falon és várta az utánpótlás alkatrészt. Sajnos, most is így áll a helyzet, amikor ő beteg szabin van, akkor előveszem a régi 26-os kerekű mountimat, ami viszont mára már 14 éve van a fenekem alatt, már amikor megvettem is valószínűleg 2 éves modell volt, így akár 16 éve is gyárthatták. Sajnos, ez a bringa az idő vasfoga miatt elmerevedett, ami már komolyabb használatkor érződik, hogy szétveri a hátam, így tényleg csak pótbringaként van jelen, pedig ezt a bringát is átépítettem korszerűvé, de a 26-os kerekeket nem lehet kicserélni. Az idén ősszel a rokonaim megszántak, s mivel a versenyzős bringám éppen használhatatlan volt, ezért az őszi szezonra vettek nekem egy merev, de nagyon korszerű kerékpárt, amellyel jelenleg járom az erdőket és versenyzek, ha éppen valami ilyen lehetőség van. Ez már egy 1*12-es rendszerű nagyon modern és tuti gép. Ezek mellé a bringák mellé van még egy országúti kerékpárom is, ami valahonnan a 2000-es évek elejéről származik. Nagyon korrekt és szerencsére eddig nem hagyott cserben a bringa. Egyébként is imádok országutizni. Természetesen jó lenne belőle egy újabb, korszerűbb, de annyi minden prioritás van, így ennek a bringának a cserélése nagyon hátul van a sorban. Szóval igen, ha a kérdés az, hogy szerelmes vagyok-e a bringámba, igen, szerelmes, de ez egy többnejű projekt. :)
Mi szerint edzel? Milyen ütemezéssel? Milyen edzésformákat alkalmazol?
Helyileg hol? Mennyi ideig tart egy edzés nálad és milyen rendszerességgel?
Nekem nincs úgymond komoly edzéstervem, nem rendelkezem ilyennel és eleve gyűlölöm, ha irányítani akarnak, mint talán rájöttél én, azért elsősorban hobbyból bringázok, illetve nagyon komoly rekreációs céllal. A testalkatomból is adódik meg a genetikámból, ha nem bringázom, elhízom, ha elhízom, szívrohamot kapok és Sanyi. Még van egy olyan helyzet is, hogy szó szerint idegbeteg leszek, ha nem mozgok eleget, így muszáj valamit mozognom. Emiatt nem nagyon tudom kivitelezni a beütemezendő szezon végi szünetet. Tavaly megpróbáltam, 9 napig bírtam.
Mit és hogyan, mi alapján edzel?
Van egy óra a kezemen, az cseszeget, hogy mozogjak, meg legyen meg a 150 perc hetente, tehát a fő cél a heti 150 óra aerob-mozgás. Ezt, azért 5-8 szorosan is túl szoktam lépni az órám szerint, ami a cél, hogy minden héten legalább 3-szor üljek nyeregbe. Ez minden alkalommal, alsó hangon 1 óra kell, hogy legyen. Másik cél a 100-150km/hét, ezt már nehezebben tartom be. A munkahelyi- és családi kötelezettségeim miatt, hétköznap 1-2 órám van, kb. 2 alkalommal edzeni, hogy ez hasznos legyen, ha az időjárás engedi, akkor ezt mountainbike-ozással hajtom végre terepen, ha biztosan van időm, akkor 2 órás országutazás is belefér. A hétvégén egyik nap mindenképpen megpróbálok elmenni egy hosszabbat bringázni. Ilyenkor mountainbike 30-50 országútin 50-80km közti távokat célzok meg, aztán lesz, ami lesz. Rossz idő esetén a Kuszi Szilvi spinnig termébe próbálok egy-egy edzésre bejutni, mivel számomra a spinnig tényleg gumi nő, így ezt megpróbálom elkerülni. Ezt a mozgást egészíti ki a heti egy, esetleg 2 óra az öregfiúk csapatában. Igaz itt általában védek, így sok mozgás nem feltétlen van benne, ha időm engedi vagy tényleg rossz idő van, akkor leszoktam menni Balatonfűzfőre úszni, ilyenkor általában 2km környékén úszok, mivel az úszós stílusom és képzettségem korlátozott, így ez egy úszó számára nagyon nevetséges mozgásnak minősül, nevetséges időre.
Egyébként edzeni, ha van lehetőség, akkor máshova is elmegyek, szeretek tavakat körbe bringázni. Idén nyáron egy hónapon belül, mind a 3 nagytavunkat megtekertem, igazából inkább 2 és fél héten belül.
Köszönöm szépen!
D.S.
- Részletek
Olvasom, értem. Olvasom, részletekben, nem látom. Olvasom, nem értem. Értelmezném, de nem tudom. Borzalmas olvasni és értelmezni a pillanatot, amikor elér hozzám a szó, elér hozzám a mondat, elér hozzám a szöveg, de a tartalom távolinak tűnik, mint Attila üveggolyója. Eléred, de nem éred el igazán.
Most nehezen fog dolgozni, hangzott egy orvos szájából. Most nehezen fog olvasni, de olvasson mégis. Ez miért nem hangzott el? Egy hónapig olvastam, értettem, értelmeztem, felfogtam, megértettem, de nem jegyeztem, hiába írtam rengeteget grafittal a könyvbe, a füzetbe; nem jegyeztem meg, amit tanulni próbáltam angolul.
A fejem a börtönöm. Ez a mondat maradt meg pár napja a fejemben, erőlködtem, hogy feljegyezzem, de nem volt hova. Egy napomba telt mire találtam magamnak egy tömböt, ahova ismét grafit helyett tollal írtam le. Elolvastam újra és újra. "A fejem a börtönöm c. cikk." még nem tudom, hogy mit fogok bele írni. A gondolatok a fejemben most nincsenek meg, nem találom őket, akárhogy is törtem, hogy érezzek kalapáccsal. Próbálgattam feltörni, hiába, nem éreztem semmit évek óta...
Borzalmas. Olvastam egy cikket a szkizofréniáról. Az okos embereket sújtja ez a betegség, mégis az orvosok egy része kifigurázza őket, cinizmussal. Képzeleg. Ha nincs gondolat az ember fejében, hogyan képzeleg? Most minden hírfolyam, legyen az média, újság vagy elektronikus a szkizofréniával foglalkozik. Úgy írok, hogy érint a téma, de nem vagyok benne. Én, én vagyok és így vagyok Jó. - Virginia Satir.
A hangok megszűntek. Borzalmas. Mi a borzalmasabb, ha van az a kis gonosz hang a fejünkben, önmagunktól, vagy, ha nincs. Borzalmas. Figyelj oda, mert szóismétlés! Véletlenül írtam le háromszor. Már tudom, hogy miről írtam. Magáról az olvasásról, magáról az értelemről. Bezárt gondolatok halmazáról. Egyszer láttam egy videot a youtubeon, amerikai börtönben tinédzser gyerekeket vittek körbe és mutogatták nekik a töltelékeket, leszíjazott székben rángatta a fejét egy és semmi más nem volt benne, mint a gyilkolás, hangzott a fegyőr szájából. Mi lenne velem a hibajavító nélkül? Az én fejemben egy kérdés fogalmazódott meg: még mindig elég okos vagyok ahhoz, hogy érzékeljem az eltérést, a hibát, amit vétettem az életemben?
Mi lesz, ha nem tudok többé írni, mert bezárt a fejem egy képzeletbeli sötét fekete rideg börtönbe, ami a valóság.
2017.
Két év elmebörtön. Öt éve igazából.
2013.
Írok cikkeket. Minden hónapban egy cikket fogok megjelentetni. Fogadom. Segítesz?
https://www.youtube.com/watch?v=hn3wJ1_1Zsg
Dorothy Smith
- Részletek
Interjú alanya:
Tehel Tibor – sportőrült nyomdász, elnök -
1. Mióta vagy szerelmes a futásba? Mikor jött az érzés, mint ForestGumpnak, hogy futásra add a szíved?
1997. őszétől, átfutottam a 2 kilométerre lévő barátnőmhöz és a rendőr németjuhász kutyájához etetni, aztán elkezdtem stopperolni, hogy mennyi idő alatt értem oda, addig természetesen fallabdáztam, fociztam, kerékpároztam.
2. Mikor kezdted pályaFutásod az VBTSE-nél?
2014. május 4., Bakony Maraton. Első versenyem, nem a Viktor egyesületében, 1998. április 15-én volt. A rajszámom ott van kiragasztva az ágyam fölé, arra nem emlékszem, hogy a társammal mikor aludtam először együtt, de arra igen, hogy mikor futottam először félmaratont vagy maratont.
3. Egyéni sikerek? Mik a Legek? Hány versenyen veszel részt egy évben?
1997. óta csinálom, szinte folyamatosan tudom csinálni a futást, a kerékpározást és az úszást, futottam 30 maratont, félmaratonból 150-et biztos, csak Viktornál egy évben 7-8-at futok, 20 év alatt jóval jóval több, a legnagyobb sportsikerem az Állandóság, hogy sok sok sporttársammal ellentétben, nem iktattam be szüneteket, vagy nem kellett sérülés okán beiktatni. Nekem ezek miatt sem kellett kihagynom. A versenyzés híve vagyok, mert azt vallom, hogy a legrosszabbul sikerült verseny is jobb, mint a legjobb edzés. Edzésen soha nem tudsz olyan hatásfokkal menni, mint mikor más is ott van vagy chip van a kezeden, cipődön – nagy versenyeken régen ide tettük, most a rajszámon van. Havi 3 verseny, majdnem minden hétvégén, 25-30 verseny évente, terepfutás, utcai futóverseny, duatlon, mountainbike verseny, országúti kerékpár verseny.
4. Létzik-e edzésterved vagy szabadidődtől függően alakítod, mint hobbit a futást? Hobbi vagy …?
Létezik, mindenképp. Google-táblázatom van, abba írom az edzéstervet, ez versenyfüggő. A minennapi élet prioritása benne van, versenycentrikus, mikor milyen versenyre készülök, mennyi időm van a mindennapi élet és verseny között. ...akinek a mindennapjaiban benne van a sport és ez mellett képes korán lefeküdni és képes korán kelni, az több, mint amatőrizmus, van, aki másnaposan is képes 1óra 45 percet futni egy félmaratonon van, aki ahhoz, hogy 2 órán belül fusson az alvásigényére, a keresztezdéseire, az étkezésére szánt időre is figyelnie kell. Ki amatőr, ki hobbista és ki és milyen életvitelt tud még a futás és a sport mellé tenni, ez egy komplex dolog, ez nem csak az, hogy felveszünk egy cipőt és megyünk. Ez egy életszemlélet. Mindenképpen több, mint egy hobbi.
5. Mennyibe kerül ez havonta? Mi az az összeg, amit elköltenél még rá? Van korlátod vagy minden pénzt megér típus vagy?
Példának okáért a Bécs maraton nem ér meg 140 Eurot, de az az út, amiért, az a hit, az az ambíció, ami az úton végig visz, ahhoz, hogy a maratonon ott legyél, az életmódváltás, a felkészülés, az sokszor sokszor többet megér, mint 140 Euro; ha komplexen nézzük az egészet, az minden pénzt megér, ha egészséges vagy a sport által, sokkal többre vagy képes, mint egy átlag ember, az minden pénzt megér, amikor olyan dolog a kábítószered, ami előremozdít és többé, egészségesebbé és jobbá tesz.
6. Hogyan tudsz heti 50-60 óra munkaóra és túlóra mellett időt fordítani eme tevékenységre? A versenyeken túl hétközben is foglalkozol ezzel?
Mindenkinek arra van ideje, ami fontos neki, ez ugye örök törvény, én a reggeli edzésnek vagyok a híve, mert csak akkor van lehetőségem futni és szerencsére ezt ritkán hagyom ki és itt mindenképpen megemlíteném, hogy van egy olyan edzőtársam, aki még sohasem mondott le egyetlen edzést sem, egy németjuhász kutya, ha esik az eső ő akkor is csillogó szemekkel néz rám, amikor bennem esetleg kétségek merülnek fel, hogy megcsináljuk-e a mai edzést, mert ez akkor is nagyobb élmény, csendes esőben futni, mint szikrázó napüstésben. Hétköznap 45-90 percig, hétvégente hosszabb időt sportolok, fontos a keresztedzés.
7. Sportszerek, ruházat? Mire esküszöl?
A húszonpár év alatt rengeteg ruházatom volt az ár-érték arány határozza meg, én arra esküszöm, a több olcsóbb cipő az jobb, mint az egy drága, a több ruházat, a Decathlon márkái ugyanolyan tökéletesek bármilyen szintű sportra, mint a világmárkák.
8. Magánéletben jobban preferálod-e a sportolóNőket? Család?
Sportolónőket preferálok. Az ember kiszolgáltatott az életvitelének, ha az ember ezt az életvitelt éli szenvedéllyel, akkor ezen nem akar változtatni. Ha nem olyan társat választ, aki nem ezt az életszemléletet vallja, akkor az nem is működhet, akkor nagyon toleránsnak kell lennie az ellenkező nemnek. A baráti köröm is olyanokból tevődik össze, akik este korán fekszenek, reggel edzenek és a hétvége nem a diszkókban telik, hanem reggel az úszodákban és az edzőtereken, mert a magánéletben igenis számít a közös hitvallás, ugyanúgy a baráti társaságban is. Család, még nincs. Minden okkal történik az életben, nekem 25 éve álmom, hogy egy sportos társsal, sportos gyermekeket neveljünk, adni nekik egy sportos alapot. Sokat vagyok gyerekek között, jól megértetem magam, értjük egymást. Talán még nem találtam meg azt a társat, akivel nem csak néhány évig tart az együttlét, hanem egy életre, de ennek ellenére nincs hiányérzetem és semmit sem csinálnék másképp, mint az eddigi életemben, mert minden napomat sikeresen tudtam élni és megélni.
9. Mit szeretnél üzenni azoknak, akik nem szeretnek sportolni?
A 9. kérdés a legjobb, mert azt gondolom, hogy az elkövetkező nemzedékek számára példát lehet mutatni és kell is, akár a világhálón, azért is vagyok aktív a közösségi portálokon. Az egyik legkellemesebb érzés, amikor a futótársaidnak a gyermekei is jönnek már veled futni vagy, amikor egy versenyt szervezel, egy közös futást, amikor elbeszélgetünk az élményekről, aznapi élményekről és ezt a sportos gondolkodást, életvitelt, hitet kell is tovább adni, tovább vinni, pláne a 20 év alatti korosztályban. A sport egy testépítés, ez egy összetett dolog, erősíti a testet, a hitet. Te a futásról beszélsz, én a sportos életvitelről.
Sokan egy folyamatos versenyhelyzetként, s ezáltal stresszként élik meg a saját sportjukat, holott a sportnak a szépsége éppen abban van, hogy az élvezeti értékeknek mindig meg kell maradnia, mert úgy tud tartósnak lenni a lendület, ami mozdítja a kezet, hogy felvegye a sportcipőt.
Köszönöm szépen! :)
D.S.
- Részletek
- ... én nem tudom mi van, Apa, nem élvezem a szexet, nincs baba - szomorú - A Te hibád! - megoldjuk -
- Endometriosis.
- Nem.
- Menopausa.
- Nem.
- Cystak.
- Akad. ... van bennem valaki. - mosoly - Áuuuu ...
- Mi a baj Baba? - kacsint -
- Fáj. ... akármi van, Érzéketlenné váltam. Megdöglök. Még egy pénisz képét átküldöd fejben, 'én akkorát leb@szok telepatikusan ...
Hát, nem érted meg...?!
- Mit?
- ÉRRENDSZER! Hiperaciditas ...
Orvosok, kit lehet várni?! - ...
Dorothy Smith, írta
szerkesztette a mögötte lévő Menedzsment.
https://www.youtube.com/watch?v=yXQViqx6GMY