- Komoly ember ez, kérem - mondta Lencsés, a sofőr.

- Ahogy beszél. . . tudja, mi az illendőség. Nemcsak bevágódni a hátsó ülésre, aztán maga marha, ott elöl, csak hajtson. . . nagyon jól elbeszélgettünk, kérem. . . 

- Jól van, Lencséském - mondta a lapszerkesztő Jóska -, de most már igazán menjen. Reggel hétkor álljon be a ház elé, hogy elérjék a korai gyorsot.

Pircsi asszony, a lapszerkesztő harmadik felesége nagy, cseresznyepiros szalvétába csomagolt két összeragasztott sonkás-májas szendvicset.

- Egy kis útravaló ! - bedugta a maszatos csomagot Lencsés elálló zsebébe. - Ha már nem ihat. . .

- Köszönöm szépen - Lencsés kitette a csomagot, éppen dr. Kerékjártó Emilné elé, aki a tanácsot képviselte. - Már én egy otthoni jó levesért el nem cserélném. . . 

Kerékjártóné maga mögé tette a két szendvicset, az ablakpárkányra, a citromfa és szanzavera közé.

Dudus szolgálatkészen a szemétbe dobta.

Lencsés elment, de még sokáig bőgette az autó motorját az ablak alatt.

- De jó is ennek! - sóhajtott Dudus, a költő. - Szabad ember!

- Hát nem? - tárta szét a kezét Jóska. - Mi baja? Mi baja eshet az ő szakmájában?

- Legföljebb beleszalad az árokba, és kitöri a nyakát - mondta József kolléga, a könyvtáros.

- Ilyen nagy ember! Jöhetett volna a saját kocsiján!

- Egyáltalán - kérdezte Pircsi asszony bátortalanul -, "most" hol van?

 

/Jókai Anna: A Reimsi Angyal; 289.o./

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2024-05-19. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol