Új nekifutás. Mosoly.
Életem során nem kevés VBTSE rendezvényen vettem részt. Régebben többször is rendezett az egyesület tájkerékpáros versenyeket, azt gondolom a legtöbbön részt vettem. Balatonalmádiban volt ilyen rendezvény 2018 őszén. A VBTSE több kerékpáros teljesítménytúráján is ott voltam. A fő ok az volt, hogy remekül beilleszthetők az edzésterveimbe és az 50km-es távok pont nekem valók. Indultam a Fenyőfői Ősfenyvesfutással együtt rendezett teljesítménytúrán, illetve januárban az almádi teljesítménytúrán, legutóbb a februári Tündérhegyi teljesítménytúrán is.
Viktor túráinak nagy előnye az elérhetőség, hozzám viszonylag közel vannak. Maga a GPX, ami alapján haladni kell, szintén teljesen jól áttekinthető, remekül használható. Sőt, legutóbb valami új tervező programmal szerkesztette, ami viszont szinte minden igényt kielégített. Alapvetően nekem tetszenek az útvonalak, nem feltétlenül kell meghalni rajtuk, általában 3 táv közül lehet választani, de az 50km-es is egy bringázgató egyénnek, azért teljesíthető. Nem mondom, hogy utána nincs egy kis jóleső izomláz, de azért csináljuk vagy nem? Maguk az útvonalak látványosak, szépek, van bennük kihívás. Sok esetben a szervezők csak odacsapnak egy útvonalat, aztán menjél ökör, de a VBTSE-s rendezvényeken nem így van. Látszik, hogy Viktor ismeri ezeket az útvonalakat, és a látvány mellett kerülnek bele technikásabb útszakaszok is, amelyek egy hobby maratonistának is tartogatnak kihívásokat, illetve vannak néha olyan kaptatók, ahol a legedzettebbek pulzusa is a magasba szökik. Pont ezek a pillanatok mutatják azt, érdemes eljönni ezekre a rendezvényekre. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy sokáig megyünk együtt a terepfutók- és gyalog túrázók útvonalával, ezeket jól ismeri a főszervező. Szóval, minden montis talál benne magának kihívást. Az külön pozitívum, hogy a távok együtt rajtolnak, így az ember talál magának, ha akar hasonszőrű társat a futamhoz.
A 3 teljesítménytúrán, amin voltam, mindig más adta a flowt. Az őszi fenyőfői jelentős részét ismertem, ilyen olyan monti maratonokról, mégis Zircnél, amikor rámentünk a Mária zarándoklat ösvényére olyan single trailen tekerhettünk az őszülő erdőben, ami maga volt a csoda. A Vinye - Fenyőfő közti erdei szakasz sík száguldása meg a homokkal és a fenomenális fenyvessel, adott hatalmas feltöltő élményt.
A téli Balatonalmádi teljesítmény túrán, bár nem volt hideg, kb. 5 perc kellett és semmilyen kabátot nem kívántunk magunkra. Ezt a részt, mint a tenyeremet ismertem, hiszen többször is készítettem róla térképet, mégis a Balatonalmádi – Alsóörs szakaszon olyan sziklás traileken mentünk, amelyen még a legvadabb DH-sok is azt mondják, ez igen, remek, volt is olyan lefelé szakasz, amelyet nem sikerült nyeregben teljesítenem. Utána még Csopak és Arács között is meg tudott lepni a nyomvonal egy olyan panorámával, ami azt gondolom bármely világszínvonalú turista magazinba belefért volna. Az utolsó 15 km a Balatonparti bringaúton volt kissé unalmas talán, illetve montival fájt a terepgumival caklatni a betonon, de ott már nem kívánta senki a hegyeket. A rendezvény elején a komplett hosszú táv együtt mászott fel a Megye-hegyre, majd Szentkirálytól egyedül haladtam, míg nem Csopaknál a bringa úton fogott meg két Zirci srác és próbáltam velük tempót menni, de esélytelen voltam.
A Tündérhegyi kihívás 95% terepen zajlott és végig bringázható utakon, de a hegyi ereszkedés, utána a Fekete-hegyeken a motoros ösvények, a Péti-hegyek single trailjei mind-mind kihívásokat rejtettek, nem beszélve a Megye-hegy kétszeri megmászásáról és a végén Litér és Vilonya közötti általam még soha sem használt vadregényes tájról, a maga hullámzó DH-ival, azt kell, hogy mondjam, remek élmények voltak. Tündérhegyen, már a parkolóban összeismerkedtem egy sráccal, akivel az első emelkedőt közösen és a komplett csoporttal teljesítettük, majd egy kisebb csoport elment előre, akiket aztán rövidesen utolértem és mögém is kerültek. Innen a frissítőig ismét egyedül haladtam, de a frissítőnél összefutottam a parkolóból jövő sráccal, majd később mivel a veszprémi srácok rossz irányt vettek fel, ezért Őskü mellett utolértem őket, ott ők levágtak egy pár perces részt, innen nagyjából együtt mentem ezzel a 3 sráccal végig. Őket egyébként korábbi montizásokból ismertem.
A Fenyőfői versenyen mire összeszedtem magam a mezőny már elrajtolt, így a Dörgő-hegyre felfelé vetettem magam a mezőny után, de a dózerral már befogtam egy kisebb csoportot, akikkel Szépalmáig kerülgettük egymást. Innen ők más nyomvonalat választottak és többet nem láttam őket, egyedül teljesítettem a derbyt.
Mindig akadtak srácok, akikkel együtt lehetett tekerni vagy a túra után eldiskurálni.
Ez nekem, azért jó, mert az ismerősi kőrből kevesen vannak, akikkel egyforma tempóval tudunk tekerni, a Viktor rendezvényein, meg lehet találni partnereket.
Minden alkalommal a hosszútávot választottam, ami 50km környékén van. Szerencsére van 3 táv minden esetben, így mindenki az edzettségi szintjének megfelelő távokat ki tudja választani. Azt gondolom, ezeken a rendezvényeken nem is nagyon kell az 50km fölé menni, azokon így is kb. 3-4 órát a jobbak is kint vannak, és egy vasárnapi kikapcsolódásnak elég lehet, ha valaki többet akar, akkor majd önszorgalomból hozzáteszi. Megjegyzem, én egyik túra után sem éreztem úgy, hogy szeretnék még pláne felfelé tekerni. Mosoly.
Azt megfogadtam, hogy ilyen teljesítménytúrára fakírkodni nem fogok elmenni, csak akkor, ha az időjárás olyan. Ez nálam a viszonylag száraz időt jelenti, ahányszor voltam a VBTSE rendezvényein a száraz idő mindig megvolt. A hideg meg nem érdekelt, na meg a pályakijelölés tett róla, hogy ne fázzak egyszer sem.
Ezeknek a teljesítménytúráknak az egyik sarkalatos pontja a tájékozódás. Mindenképpen kell hozzá egy jó GPS, erre akár egy normális telefon is elegendő, de jobb, ha van egy térkép alapú GPS-ünk. Nekem van egy túra, ami ugyan nem mai gyerek, de nagyon jó minőségű, így nem okoz gondot vele a nyomvonal tartása. Láttam, hogy próbálkoztak vonal rendszerű órákkal, volt, aki a papír alapján akart informálódni, azért ez okozhat némi nehézséget, pláne, ha nem vagy épp egy tájékozódási zseni. Mondjuk, én ezt a dolgot szeretem a legjobban, ezekben a rendezvényekben, használhatom a kütyüjeimet és keresem is az ilyen típusú kihívásokat. A legjobb, ha a kormányra van felszerelve. Egyébként tuhu és omap alapú térképeket használok, de a telefonomon is van vagy 3 olyan applikáció, ami a turistautakat valamilyen formában megmutatja, ha bekrepálna valamelyik.
Heh, ez egy jó kérdés is lehetne, mármint a helyezések, de szerencsére Viktornál van chipes időmérés. Fenyőfőn 3-4 helyen értem be, míg Almádiban a 3. helyet sikerült elcsípni, Tündérhegyen végül is elsőként csaptam a dobozra a célban; mivel ezek nem versenyek maximum iránymutatásnak érdemes nézni, hogy az ember az induló bringás arcok között hogyan áll. Pláne, mert nehéz leigazolni: Mindenki végig is csinálta esetlegesen a túrát.
A célban minden esetben lett volna befutó érem, ez almádiban a nagy számú helyszíni jelentkező miatt elmaradt. A Bakonyban és Almádiban végül is átlagos pléh érem került hozzánk, ellenben a Tündérhegyen mi is megkaptuk a terepfutók kerámia érmét, ami viszont tök jól néz ki, jó lenne, ha legközelebb is ezek a szépen kinézők lennének a befutó érmek. Mellesleg engem nem izgatnak fel a befutó érmek, de ha már kapok, akkor jobban örülök az ilyen egyedi kerámiának, mint a nemzeti szalagos pléhnek. Utóbbit meghagynám oda, ahol ez valamiféle ranggal is jár, ergo: versennyel.
Na, azt szeretem a legjobban, ezekben a rendezvényekben, hogy az ember valamit a pályán kívül kap a pénzéért. Fenyőfőn egy jó minőségű gulyás várt ránk (maratonokon sajnos kaptam már ótvart belőle, de itt nagyon finom volt), illetve meleg tea, meg talán mintha valami csoki is lett volna, de az nem izgatta fel a fantáziámat. Almádiban már a frissítő pont is önmagáért beszélt a teával, sütivel, gyümölcsökkel, zsíros deszkával. Ellenben a célban komplett terülj terülj asztalkám volt, mindenféle finomsággal. Mondjuk, én egy ilyen téli derbyn legtöbbre a kellemes már-már iható szintnél melegebb teát becsülöm, ami meg is volt, a tényleg minden igényt kielégítő szendvicses sütis asztal mellett. Tündérhegyen a beérkezés után gulyás és forgácsfánk várt bennünket a versenyközpontban, bőségesen és nyilván a tea itt is elmaradhatatlan volt. Ráadásul a VBTSE versenyei rendkívül környezettudatosak, sehol egy eldobható műanyag, a tányér kerámia (műanyag is), a pohár, pedig elmosható.
A szervezésben talán a jelentkezésen lehetne még javítani. Azt látom, hogy a háromféle rendezvényre érkező sportolókat nehezen tudják zökkenőmentesen kiszolgálni, talán a leadott nevezések korábbi bevitele segíthetne ebben, illetve egy használhatóbb nevezési rendszer, mert pl. én a nevezési rendszert nem tudom használni. Na, meg lehet, a 3 rendezvényt alsó hangon három ember kezelhetné, ezen kívül szerintem a sportesemények teljes mértékben hozzák a kerékpáros teljesítménytúrákon várható szintet.
Pécselyre mész március 22-én? Mit tervezel idénre?
Innentől fogva nekem jódarabig kimaradnak ezek a kihívások, mert megkezdődik a versenyszezon, amikor éppen Viktor féle rendezvény van, nekem is van valami fontos versenyem. Legközelebb ősszel megyek Viktorhoz tájbringázni Ausztriába, úgyhogy a Bakonyi kalandokon, majd talán késő ősszel fogok látogatást tenni, ha minden jól megy.
„De a lényeg mindenki annyit tekerjen, amennyit bír, a Viktor rendezvényei nagyszerű erőpróbák, érdemes rájuk kilátogatni.
- Vajda Péter -