Vajda Péter
vagyok. 9 éves koromban kezdtem tájfutni, amely sportot nagyjából általános- és középiskolás korom alatt végig csináltam. A fő ok, az egészség-megőrzés és a túlsúly leküzdése volt, hiszen világ életemben túlsúlyos gyerek voltam. A természet szeretetét már a szüleim belém nevelték, a térkép imádatát is innen kaptam. Egy ifikoromban történő bokasérülés és a futás utáni nem túl nagy vonzalmam, illetve a pályakitűzők egyre inkább a bokrokba űző tevékenysége, na meg a főiskolai tanulmányok, elforgattak a tájfutástól, s egyre ritkábban vettem részt versenyeken.
Fordult a kocka 1997-ben egy Királyréti versenyen összeismerkedtem a tájkerékpárral, a fő sportommal. Nem nagyon tudok olyan versenyről Magyarországon azóta, amin, ha otthon voltam, vagy valami más ok nem gátolt meg, akkor ne lettem volna ott. Kezdetben vonattal jártunk a versenyekre, majd később, amikor már lett jogosítványom autóval. A főiskolás korom végéig, csak hobbi jellegű volt a dolog, ad hoc módon edzegettem, nem ez volt a prioritás, de a versenyekre a hangulat és a barátok miatt mindig szerettem járni. Sőt, a főiskolás éveim végén elkezdtem szervezni a Pannon MTBO tájkerékpáros versenyeket, amelyeket azóta is minden évben megrendezünk a feleségemmel. Ő szintén tájbringázik, bár vele én ismertettem meg ezt a sportágat. Új fordulatot vett az életem, amikor elkezdtem dolgozni, többet edzettem, éreztem, hogy szükség van a mozgásra, azóta töretlenül járok magyar és közép-európai versenyekre.
A 2006-os évektől kezdetben benzinköltség-finanszírozás végett, aztán később szinte már, mint menedzser karoltam fel fiatal srácokat Veszprémből, akik a VBTSE keretein belül érdeklődtek a tájbringa iránt. Lassan kialakult egy 4-5 fős fiatal srácokból álló mag, akiket rendszeresen vittem magammal a környező országokba versenyezni. Ez végül annyira sikeres lett, hogy Horváth Marcellt európai szinten is a jövő tehetségének tartották, aki aztán 14 évesen már a 18 évesek között másik két sráccal ifi Európa Kupát nyert váltóban, majd pár évre rá, a 2012-es veszprémi tájkerékpár VB-n sprinten junior kategóriában ezüst érmet szerzett, olyan srácok között, akik azóta többszörös felnőtt világbajnokok. Sajnos, a legnagyobb szívfájdalmam, hogy ezek a srácok, egy kivételével, azóta mind abbahagyták ezt a sportot, pedig óriási lehetőség volt bennük.
2009-ben átvettem a bátyám helyét a tájkerékpáros szakágvezetésben, azóta töretlen tagja vagyok ennek a plénumnak. A 2012-es VB-n, mint célfőnök tevékenykedtem, míg a 2018-as Budapest EB/Master VB nemzeti ellenőrző bírója is én lettem.
2011-ben megházasodtam, 2013-ban megszületett a lányom, 2017-ben a fiam. A két gyermek mellett is folytattam a sportolást és űzöm a tájkerékpárt azóta is.
… hogy milyen eredményeimre vagyok a legbüszkébb?
- 1998-ban Ifjúsági Európa-kupát nyertem váltóban
- ugyanebben az évben junior kategóriában a normál távú OB-n lettem 3.
- 2012-ben Horvát Marci révén megkaptam a Veszprém megye kiemelkedő sportolója edzőjének járó elismerést (sosem voltam edző J)
- 2015-ben az MTFSZ kitüntetett a tájfutásért bronz fokozattal, ami egy rangos elismerése az MTFSZ-nek
- 2015-ben M21C kategóriában megnyertem a Plzeni 5 napos nevű rangos tájkerékpár versenyt
- 2017-ben leigazoltam egy osztrák klubhoz is az OTK Wien-hez, ebben az évben 21B kategóriában (2. osztály) megnyertem mind az osztrák összetett kupát, mind a Magyar összetett Kupát
- 2018-ban a bátyámmal Veszprémi honvéd SE színeiben harmadikak lettünk a Tájkerékpáros Váltó Országos Bajnokságon
- 2019-ben, pedig ismételten megnyertem az osztrák másodosztályt összetettben
A 2020-as terveimben ismét neki esek az osztrák kupának hátha sikerül, illetve idéntől master korosztályba is indulhatok, elképzelhető hogy rámegyek a master OB-kra, hátha sikerült, esetlegesen összetettben az M40 magyar kupára.
Az év egyik nagy célja, jó eredményt elérni az új klubom színeiben az egykori „tanítványommal” Bedő Csabival együtt a Balatonfüredi Tájfutó Klub színeiben a váltó Országos bajnokságon.
Mit takar a tájbringa?
A tájbringa a tájfutás kerékpáros ága. Bringának természetesen mountain bike-ot használunk, aminek a kormányára rögzítünk egy térképtartót, amibe a térképet helyezzük. A térképet a rajtban kapjuk meg, akkor látjuk először, s a rajta lévő pályát is. Természetesen itt is ellenőrző pontokat kell érinteni, amelyek általában úton vannak. Az időmérés a legmodernebb chipes eszközzel történik. Az nyer, aki érintette az összes kijelölt pontot és a pályát a leggyorsabban teljesítette. A legnagyobb kihívás benne, hogy nem elég gyorsnak lenned, pontosnak is kell lenni, nem ritka, hogy 25-30 km/h –s sebességnél kell a térképen tájékozódni. Maga a tájkerékpár térkép elég speciális, elsősorban az utak kapnak hangsúlyt, amelyeknek, mind a szélességét, mind a kerékpározási sebességét is jelöli a térkép egy 2*4 fokozatú rendszerben. Egy átlagos térképet csak GPS-en vagy turista térképen látott személynek eléggé furcsa ez a fajta, holott a pontossága a katonai térképekkel vetekszik, talán csak a tájfutó térképek pontosabbak nála. Ugye nekünk nem kellenek az erdő közepén lévő tárgyak, elegendőek csak azok, amiket az utakról látunk. Maga a szakágnak van sprint száma (hosszútáv, középtáv pontbegyűjtő normális tájkerékpár versenyzés), ami 20-25 perces győztes időt ír elő, középtáv 50-55 perces győztesidővel, hosszútáv 110-120 perces győztesidővel és pontbegyűjtő, ahol a pontok nincsenek összekötve, Teneked kell kitalálnod a legjobb sorrendet. Léteznek még úgy nevezett adventura vagy score versenyek, ahol szintén nincsenek összekötve a pontok, de a nehezítés, hogy minden pont más pontértéket képvisel, így ezt is figyelembe kell venni a tervezésnél. Ezen utóbbiak ultra hosszú versenyek, mert itt 4 és 12 óra között van a limit idő versenytől függően és ez már komoly állóképességi kihívást rejt. Ráadásul, ha a limit időn belül nem érsz be egy ideig büntető pontokat, majd kizárást eredményez.
Mi az egyezőség a hagyományos kerékpározással?
A tájkerékpár mountizás, csak míg egy mountain maratonon kitakarítják az utakat, addig minekünk nincs takarítás, a legvadabb ösvények is elénk kerülhetnek, s ki kell választani a térkép alapján hol fogsz tudni gyorsabban haladni.
Miben más: erdőben, mezőn vagy pontosan hol kerékpározni?
Erdő mező, amit a pályakitűző kitalál. Sőt, van olyanra is példa, hogy lakott területen vagy parkban; ezek rendezési szempontból veszélyesek, mert ilyenkor a területet ki kell üríteni, mert egy 40-el száguldó térképet is néző bringás elé, elég, ha hirtelen kilép egy néni, az bizony súlyos sérülésekkel járhat, mind a két fél részére, így ezek a versenyek sajnos ritkák, pedig nagyon jók.
Viktor mely eseményeit preferálod, melyik rendezvényén vettél részt?
Nyilván, mint minden sport ez is alapos fizikai felkészülést igényel. Az ősz végi téli tavasz eleji felkészülési időszak monoton kerékpározásokkal jár. Általában szabadtéren edzek, mert elég jól bírom a hideget, illetve van hozzá felszerelésem. Viszont a monotonitás még a legelhivatottabbakat is felőrli, ilyenkor az ember keresi a kihívásokat, ahol részt vehet. A Bakonyi kalandok pontosan ilyen kihívások. Egész jó útvonalakon mennek, vannak rajtad kívül is bringások, a célban kapsz, azért a pénzedért ellátást, mellette külön poén, hogy GPX alapján kell tájékozódni, ami még inkább hasonlít a tájbringára. Ráadásul, azért fizikailag is tartogat kihívásokat, így meg lehet vele törni a monoton felkészülést.
Miért az Ő egyesületének a sporteseményeit választottad?
Viktort nagyon régóta ismerem, volt időszak, amikor a VBTSE igazolt versenyzője voltam. Viszonylag sokszor szerveztem vele, amely rendezésekből azt gondolom ő és talán én is profitáltunk tapasztalat terén. Ráadásul mostanában egészen jó dolgokat hallottam a terepfutó rendezvényeiről, mivel már vannak kerékpáros teljesítmény túrái is, ha ráérek eljövök rájuk. Abszolút nem élveznek prioritást, ha szabad az aktuális hétvégém és az időjárás is engedi, akkor kimegyek ezekre a sporteseményekre és élvezem is őket. Tetszenek az útvonalak, mindig találkozom egy két ismerős vagy ismeretlen bringás arccal, akikkel a végén eldiskurálunk.
Milyen fajta maratonon vettél részt életed során?
Lehet, hogy ezt félre értetted, én bringás maratonokon indulok, amikor az időm engedi és ezeket is felkészülésnek tekintem. Nem nagyon van olyan monti maraton Magyarországon, amelyen legalább egyszer ne vettem volna részt. Rendszeresen indultam a KELLYS Bakony-on általában rövidtávon, de volt, hogy bepróbáltam a középtávot is. Szintén többször voltam Bükk MÁTRA és Szilvásvárad Maratonon, mondjuk ezek közül a Szilvás volt a kedvencem. Nem a pályával volt a gondom, mert az zseniális, valahogy a szolgáltatás része nem szimpatikus. Ellenben nagyon szeretem a kisebb maratonokat, mint a Kondenzgyík Maraton Hegyi kerékpáros verseny vagy éppen a hajdan volt Nyugati- és az I’love Balaton, na meg az MTB Pikniket, Szóval elég sokon indultam.
Mostanában országúti maratonok is szerepelnek a naptáramban, ahol általában 70-80km környéki távokat preferálom, amik ott a középtávok. Ezeket nagyon élvezem, mert itt lehet bolyozni, a rengeteg induló között találsz olyanokat, akik a te tempódat produkálják, így olyan érzésed van, mintha a Touron vagy a Giron tekernél. Általában a bolyok élén szoktam elhelyezkedni, mert szeretem vinni a tempót, az ellenfelek meg szeretnek megbújni mögöttem, amíg én dolgozom, illetve vonzanak még a teljesítmény túrák is mind országúton, mind pedig terepen.
Mit éltél át? M ilyen volt az érzelmi megélésed?
Egy bringa maraton nekem nem akkora kihívás, mint egy futónak. Itt az ember másképp megy rá az időeredményre, azért nyilván 40-50km-ert letekerni annak, aki bringázik nem egy nagy was is das. Ellenben, ha már kitűzöl magad elé egy időeredményt, akkor már más. Nyilván, én nem megyek az élen egy mounti maratonon az a vaságyastul 20 kilós srácoké, én a magam 120 kilójával erre nem nagyon vagyok képes, sajnos. Mégis, amikor két éve a Brigetio MTB maratonon síkon az élbollyal mentem féltávig, az nagyon jól esett, és a végére, talán, ha 8 percet kaptam a győztestől, az baromi nagy flow volt.
Szerelmes vagy a bringádba?
Hehehe. 1997 óta ez a sport a szerelmem, a fő sportágam. Tavaly előtt egy polgármester feltette nekem ezt a kérdést, akkor azt mondtam, az életem szerelmei a két gyermekem, a feleségem és a bringáim, na, meg a tájbringa. Nyilván ahhoz, hogy szeresd a bringádat olyan bringa is kell. Imádom a bringát, sokat is költök rá. Sajnos, van neki egy igazi lelke, amit hátsó teleszkópnak hívnak, ami egy elég speciális teleszkóp, ha szervizelni kell, akkor elég körülményes. Ez sajnos azt eredményezi, hogy többször is pár hónapig ráadásul pont a szezonban csak lógott szegény a falon és várta az utánpótlás alkatrészt. Sajnos, most is így áll a helyzet, amikor ő beteg szabin van, akkor előveszem a régi 26-os kerekű mountimat, ami viszont mára már 14 éve van a fenekem alatt, már amikor megvettem is valószínűleg 2 éves modell volt, így akár 16 éve is gyárthatták. Sajnos, ez a bringa az idő vasfoga miatt elmerevedett, ami már komolyabb használatkor érződik, hogy szétveri a hátam, így tényleg csak pótbringaként van jelen, pedig ezt a bringát is átépítettem korszerűvé, de a 26-os kerekeket nem lehet kicserélni. Az idén ősszel a rokonaim megszántak, s mivel a versenyzős bringám éppen használhatatlan volt, ezért az őszi szezonra vettek nekem egy merev, de nagyon korszerű kerékpárt, amellyel jelenleg járom az erdőket és versenyzek, ha éppen valami ilyen lehetőség van. Ez már egy 1*12-es rendszerű nagyon modern és tuti gép. Ezek mellé a bringák mellé van még egy országúti kerékpárom is, ami valahonnan a 2000-es évek elejéről származik. Nagyon korrekt és szerencsére eddig nem hagyott cserben a bringa. Egyébként is imádok országutizni. Természetesen jó lenne belőle egy újabb, korszerűbb, de annyi minden prioritás van, így ennek a bringának a cserélése nagyon hátul van a sorban. Szóval igen, ha a kérdés az, hogy szerelmes vagyok-e a bringámba, igen, szerelmes, de ez egy többnejű projekt. :)
Mi szerint edzel? Milyen ütemezéssel? Milyen edzésformákat alkalmazol?
Helyileg hol? Mennyi ideig tart egy edzés nálad és milyen rendszerességgel?
Nekem nincs úgymond komoly edzéstervem, nem rendelkezem ilyennel és eleve gyűlölöm, ha irányítani akarnak, mint talán rájöttél én, azért elsősorban hobbyból bringázok, illetve nagyon komoly rekreációs céllal. A testalkatomból is adódik meg a genetikámból, ha nem bringázom, elhízom, ha elhízom, szívrohamot kapok és Sanyi. Még van egy olyan helyzet is, hogy szó szerint idegbeteg leszek, ha nem mozgok eleget, így muszáj valamit mozognom. Emiatt nem nagyon tudom kivitelezni a beütemezendő szezon végi szünetet. Tavaly megpróbáltam, 9 napig bírtam.
Mit és hogyan, mi alapján edzel?
Van egy óra a kezemen, az cseszeget, hogy mozogjak, meg legyen meg a 150 perc hetente, tehát a fő cél a heti 150 óra aerob-mozgás. Ezt, azért 5-8 szorosan is túl szoktam lépni az órám szerint, ami a cél, hogy minden héten legalább 3-szor üljek nyeregbe. Ez minden alkalommal, alsó hangon 1 óra kell, hogy legyen. Másik cél a 100-150km/hét, ezt már nehezebben tartom be. A munkahelyi- és családi kötelezettségeim miatt, hétköznap 1-2 órám van, kb. 2 alkalommal edzeni, hogy ez hasznos legyen, ha az időjárás engedi, akkor ezt mountainbike-ozással hajtom végre terepen, ha biztosan van időm, akkor 2 órás országutazás is belefér. A hétvégén egyik nap mindenképpen megpróbálok elmenni egy hosszabbat bringázni. Ilyenkor mountainbike 30-50 országútin 50-80km közti távokat célzok meg, aztán lesz, ami lesz. Rossz idő esetén a Kuszi Szilvi spinnig termébe próbálok egy-egy edzésre bejutni, mivel számomra a spinnig tényleg gumi nő, így ezt megpróbálom elkerülni. Ezt a mozgást egészíti ki a heti egy, esetleg 2 óra az öregfiúk csapatában. Igaz itt általában védek, így sok mozgás nem feltétlen van benne, ha időm engedi vagy tényleg rossz idő van, akkor leszoktam menni Balatonfűzfőre úszni, ilyenkor általában 2km környékén úszok, mivel az úszós stílusom és képzettségem korlátozott, így ez egy úszó számára nagyon nevetséges mozgásnak minősül, nevetséges időre.
Egyébként edzeni, ha van lehetőség, akkor máshova is elmegyek, szeretek tavakat körbe bringázni. Idén nyáron egy hónapon belül, mind a 3 nagytavunkat megtekertem, igazából inkább 2 és fél héten belül.
Köszönöm szépen!
D.S.