17 éves voltam, amikor először elért az az érzés, ami ezen a nyáron 40 évesen Tihanyban. Legszebb és legemlékezetesebb nyaram volt akkoriban. Stefanba voltam szerelmes, életemben először éreztem ilyent. Mélyről fakadt, ragaszdodó volt és végetnemérő. Ma is érzem azt, amit anno. Anyukám azt mondta, ha visszanézel, abba voltál igazán szerelmes, akivel kapcsolatban elfog ugyanaz az érzés, amikor évekkel később is rágondolsz. S idén nyáron újra éreztem azt, a magávalragadó, fergeteges, boldog, végtelen érzést, de ma, mint a mostani filmsorozatok, reklámok, filmek többségében Tominak hívják és mindenkinél, eddigi életemet visszanézve jobban szerettem.
Gimnazista és főiskolás nyaraimat mind mind, egytől egyig a Balatonon töltöttem munkásemberként. Megjártam a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Központot két alkalommal takartónőként, ahol második alakalommal jött Stefan. Igen, német és már rég nem beszélünk, eltűnt az éterben, de még néha néha elmerengve meglesem a közösségi portálok egyikén, már gyermeke van, családja, én meg itt maradtam egyedül az érzéseimmel, gondolom most.
Előfordultam Alósörsön egy 94 éves nénire vigyázva, gondozónőként. Csopakon a Hotel Piroskában szobalányként tevékenykedtem. Emlékezetes volt a hotel, mégpedig Várszegi Henriett (fotós) volt kolléganőm igazol, egyszer csak megjelent inkognitóban a Dalai Láma, egy verőfényes délután, még Nepálig se kellett elmennünk, s napokkal később, kopognom illett napitakartás okán az ajtaján, majd utánam szólt angolul és kilépve a szobából annyit mondott: „You are very very good and colorful girl.” (Te egy nagyon nagyon jólelkű és szines egyéniség vagy.) és megáldott. Minden fényes volt körülöttünk és színekben úszott, felemelő érzéssel bennem. Balatonbogláron felszolgálóként tevékenykedtem, s megnyertem abban az évben a Balaton legjobb felszolgálója elismerést végzettség és képełtés nélkül, de valahogy ezekben az években nem jött senki olyan, akibe szerelmes lettem volna, itt ismertem meg Szikszai Úrat, megkérte, hogy legyek az első csókolja, hát lettem. ByTheWay?! utána lett. Nyilván volt egy 4 éves kapcsolatom, 2002-2006 és Ő volt a 2. szerelem és szerettem is, de barátokká lettünk, vallási különbözöség és a „nem lett gyerek” miatt elváltak útjaink 22 évvel később, igazából ennyi ideig lettünk barátok, 2024 lett, mire elengedett Ő maga. Váltig meg voltam győződve, hogy se Stefant, se Zoltánt, nem fogja űberelni senki fia.
Eljött a felnőttkor, már rég kimaradtam a felsőoktatásból, nem találtam munkát Ajka és környékén (megjegyezném elég gyér a munakaerőpiaci felhozatal, az is be van töltve!) és miért ne?! kezdjük újra a gyerekkort hol máshol?! A Balatonon. Nem tudok és nem is szeretnék elszakadni, sem az emlékektől, sem a személyektől, sem a csodálatos naplementéktől, napfelkeltéktől a víz tükrében, s vízben lubickolva, minden nyáron.
Már 30-as éveimen túl , végefele megjártam Alóörst-Balatonfüredet-Balatonarácsot újra, egy pékségben már a felnőttképzésben elvégzett (no nem nekem kellett fizetni, hanem pályázatból finanszírozták nekem és még munkabért is kaptam közben) élelmiszer eladóként, sajnos ez is szeptemberig tartott, szezonális lett, holott nem annak indult, sértettségemben, nem mentem vissza. A déli partot sem hagyhattam ismét magam mögött, Balatonlellén landoltam a Becsali Csárdában márciustól októberig, hinném azt, hogy szezon, de nem ezért jöttem el, egyik éjjel az új szakács és a kollégák mata részegen verték az ajtót idézem: „Bejönnénk b@szni!” itt telt be a pohár, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy éves állásom legyen, mert ki szerettem volna próbálni télen a Balatont, eddig még nem jött össze, de felmondásra kényszerültem. Pálköve Delikát, visszahoztuk a szót az életbe, Balatonrendesnél kell lefordulni. 2023-as tavaszom és nyaram fele szólt erről, vállalkozásindításban vettem részt és egy bolt felépítésében saját kezűleg, szinte az egészet a magaménak tudhattam és érzetem, mert mindent mi csináltuk a kollégákkal. Eladóként voltam jelen itt is. Sajnos, hármas bokatörésem lett, leestem a lépcsőn. Túléltem. Fémmel a lábamban. Megjegyezném, míg közgazdászként netto 144 ezer volt a legmagasabb fizetésem, eladóként megugrottam a netto 490 ezres bért is, szállással és étkezéssel. Nyílván mindkettőért eszméletlen sokat kellett dolgozni.
2024. Tihany. Szerelem első látásra, írnám, nah, jó, hetek teltek el az érzetig. Tomi, ma a legjobb barátom, csak cseszik rám. Mosoly. Kiszeretett belőlem. Miért szerettem bele?! ... mert egyedül életem során Ő udvarolt úgy, ahogy imádom. Imádni csak Istent lehet, tudom, de én akkor is őrülten beleszerettem ezért és rá kellett jönnöm, van az az érzés, ami túltesz Stefánon, Zoltánon, én Tominak neveztem el. Hazug desznyó egyébként, csűri-csavarja a szavakat. Bár, szerinte, meg bántó az én túlontúlis radikális őszinteségem.
Egy lángosozó-rétesező leledzik a Mádl Ferenc tér közepén, végefele, márha van a térnek vége. Mosoly. Vikivel, (11 év) Évivel (2 év) és velem anno, szintén eladóként dolgoztam ott, de Kingnek választották a helyet a jobbára külföldi vendégek, gondolom, azért ehető volt a lángosom és Ki tudja?! 2025 mit ígér?! Még jó, hogy nem ezt akartam írni. Mosoly. Ez a nyaram ugyanolyan volt, mint 17-nél, csak felemelőbb.
Minden nap beszélünk azóta is telefonon Tomival, én hazajöttem október végén Ajka mellé, ő ott maradt Tihanyban, vajon felköszönt holnap?!
2024. december 9. egy nappal a születésnapom előtt.
https://www.youtube.com/watch?v=PWAN2ZyFMgY
D.S.