- Megyek érted autóval.

- Jajjj, kedves Tőled, de nem kell. Biciklivel közlekedek.

- Azta ... határig nem megyek el biciklivel.

 

 

VÉGÜL

betettük a biciklit a csomagtartóba, mert eleredt az eső.

- mosoly -

 

D.S.

 

- Kegyetlen törvény! - jegyezte meg a herceg.

- Kérlek, uram, várakozz ezen a padon - szólt fagyosan a föníciai pap. - Ha aztán egy érclemezen három ütést hallasz, menj a templomba, menj föl a teraszra, onnan meg a bíborpiros emeletre.

- Egymagam?

- Igen.

A herceg leült a padra, egy olajfa árnyékába, és hallgatta a palotából kicsengő asszonyi kacagást.

"Káma? - gondolta magában. - Szép név!... Bizonyára fiatal és alighanem szép is, ezek az ostoba föníciaiak meg halállal fenyegetik, ha... Tán így akarják biztosítani, hogy legalább tíz-egynéhány szűz legyen az egész országunkban?"

Elnevette magát, de szomorú is volt. Nem tudta, miért szánta az ismeretlen leányt, akinek a szerelem a sírt jelentette.

"Elképzelem, mi lenne Tutmóziszból, ha őt tennék meg Astóreth papnőjének!... Szegény feje meghalna, mielőtt egyetlen lámpát meggyújthatott volna az istennő előtt."

Ebben a pillanatban a palotában síp szólalt meg: valaki epedő dallamot játszott, amelyet éneklő női hangok kísértek.

"Aha-a!... Aha-a!" - Mint amikor kisgyermeket ringatnak.

A síp elhallgatott, elhallgattak a nők is, utánuk gyönyörű férfihang énekelt görögül:

"Ha megcsillan köntösöd a folyosón, elsápadnak a csillagok, elnémulnak a fülemülék, szívemben pedig olyan csendesség támad, mint a földön, amikor köszönti fehér virradat!"

"Aha-a!... Aha-a!... Aha-a!" - zümmögtek a nők, a síp meg új szakaszba kezdett.

"Amikor imádságba merülve a szentélybe mégy, illatfelhővel árasztanak el az ibolyák, pillangók repdesnek az ajkad körül, szépséged előtt meghajtják fejüket a pálmák..."

"Aha-a!... Aha-a!... Aha-a!"

"Ha nem látlak, felnézek az égre, hogy eszembe jusson arcod édes nyugalma. Hasztalan igyekezet! Az égen nincs meg arcod derűje; a tüzekhez képest, amelyek elhamvasztják a szívemet, hideg az ég heve."

"Aha-a!... Aha-a!"

"Egyszer megálltam a rózsák között: pillantásod ragyogása fehérbe, bíborba, aranyba öltöztette őket. Minden szirmuk egy-egy órát jelent, minden egyes virág egy-egy hónapot, amelyet a lábaid előtt töltöttem. A harmatcseppek pedig az én könnyeim, melyeket a sivatag kegyetlen szele iszik fel. Csak egyet ints, és én elragadlak, elveszlek szelíd hazámba. Az üldözőktől egész tenger választ el bennünket, mirtuszerdők takarják szerelmünket, és boldogságunk fölött a szerelmeseket szánó istenek őrködnek."

"Aha-a!... Aha-a!"

Ramszesz lehunyta a szemét, és elálmodozott. Leeresztett szemhéja alól nem látta a kertet, csak a holdfény árját érezte, sötét árnyékok olvadtak fel, és egy ismeretlen férfi éneke hangzott el egy ismeretlen nőhöz. Időnként az ének úgy át - meg átjárta, olyan mélyen belefúródott a szívébe, hogy Ramszesz már-már kérdezni akarta: nem ő énekel-e, vagy...

nem ő-e az a szerelmes ének?

Ebben a pilanatban címe, hatalma, súlyos politikai problémái, minden apró semmiségnek tetszett e szerelmes szív sóhajtozása, e holdvilágos éjszaka fénye mellett. Ha most választania kellett volna, mit kíván: a fáraó egész hatalmát-e, vagy ezt a hangulatot, amelybe most beleveszett, inkább erre az álmodozásra esett volna a választása, amelyben eltűnt az egész világ, ő maga, de még az idő is csak sóvár vágy maradt meg, amely a dal szárnyain az örökkévalóságba röppen.

/Boleslaw Prus: A Fáraó, 330. o./ 2016. június 3. 10:20

 

https://www.youtube.com/watch?v=OBwS66EBUcY

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. január 1., 14:13

Az abszolút másnaposság ott kezdődik, hogy kinyitod a szemed:
Hol vagyok?
- GPS koordináták fejbeli azonosítását követően:
Hol van a telefonom?
- majd egy Úr Isten! amikor ránézel a fogadott - tárcsázott híváslistára:
Kik ezek?
- Atya Ég! mihelyst elolvastad az sms - forgalmadat, aztán némán nyugtázod:
Kujva Szerelmesre ittam magam. Like.
- benyomod a géped, facebook, újra:
Kik ezek?
- majd kirajzolódnak a részletek - röhög, fej a párnára zuhan:
Gép: Off.
Telefon: kikapcs.
és ott végződik, hogy:
Nem emlékszem semmire. Hagyjál! Alszom.

Dorothy S.

- mosoly -

Ki viszi át a Szerelmet?

 

Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!.
/Nagy László/

 

"Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni.

Jó néha fázni, a Semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni.

Tele szájjal enni, hangosan Szeretni.

Jó néha magamat, csak úgy elnevetni.

Sírni, ha fáj, remegni, ha félek,

Érezni, hogy Élek!

Kezdjetek el Élni, hogy Legyen mit Mesélni, majd az Unokáknak, mikor körbe állnak...!

... többé el sem tudtam menni. Kezdjetek Szeretni! - kacsint -

Ripacsok, Színészek az Élet a Tiétek."

 

https://www.youtube.com/watch?v=qtB-zjX5VEQ

 

 

 

 

- Bácsi, kérem, Ákos bácsi ... Mi van a Nőkkel?

- "A Nőknek nem az a dolguk, hogy vezetők legyenek."

- DE! Bácsi, kérem ... az Ön nyakán A Fejet: Ki forgatja?!

- mosoly -

Kossuth Díj.

D.S.

 

" Károly elhatározta, hogy olasz földre látogat, résszint azért, hogy megpecsételje a szövetséget, résszint azért, hogy körülnézzen abban az Itáliában, amelyet fizetetlen csapatai hódítottak meg neki.

Rómába nem meri betenni a lábát. Bolognában találkozik Kelemennel. Két egymás mellett álló házban szállnak meg, amelyeket belül egy ajtó köt össze, úgyhogy egyikből át lehet menni a másikba. Az ajtóhoz csak a császárnak és a pápának van kulcsa. Nem tudjuk pontosan, miről tárgyaltak, csak azt, hogy Károly szokása szerint emlékezetét támogató cédulát tartott a kezében, s folyton konzultált. Kelemennek nem volt szüksége arra, hogy feljegyezze magának szempontjait. Céljai most már egyértelműek, Itália felszabadításáról szó sem lehetett többé; minden becsvágya arra koncentrálódott, hogy Firenzében megszüntesse a republikánusok uralmát, és visszaállítsa a Medici-ház hatalmát. Legitim jelöltjei nem voltak, csak két fölöttébb kétes Medici-fattyú, Alessandro és Ippolito.

Az idősebb és valamivel jóravalóbb Ippolitót oly módon állította félre a pápa, hogy kinevezte bíborosnak, bár a becsvágyó ifjú kézzel-lábbal tiltakozott ellene. Az akkori kardinálisok tarka csoportjába tehát olyan valaki is bekerült, akinek fejébe büntetésül nyomták a piros kalapot. 

...

Michelangelo, a meggyőződéses republikánus, igyekezett megvédeni Firenzét, és a San Miniato dombján modern bástyákat épített, de hiába. A város néhány hónapi hősies védekezés után kénytelen kapitulálni. Alessandro bevonul Firenzébe, s megkezdi azt a rémuralmat, amely csak néhány év múlva ér véget, amikor egy unokafivére meggyilkolja.

Michelangelo, akinek egy ideig bujkálnia kell, ezekben az években a Medici-nemzetség óriásaira tervezett síremlékén dolgozik,

"inkább Kelemen pápától való félelemből, mint a Mediciek iránti szeretetből", amint tanítványa és életrajzírója, Condivi mondja.

A Medici-ház két jelentéktelen tagjának a szobra készült el csupán, s a művész nem vette figyelembe a pápának azt az elképzelését, hogy a szarkofágok előtt a Mediciek erényeit szimbolizáló szoboralakok álljanak. 

Ehellyett megalkotta azokat a nem teljesen befejezett márvány-fantáziákat, amelyek "Nappal és Éj, Hajnal és Alkonyat" néven ismeretesek, s valósággal szétfeszítik a San Lorenzo új sekrestyéjében a szűk tér arányait. Már a kortársak is találgatták a szoboralakok jelentését. Az akkori allegórikus elképzelések szerint talán az áll legközelebb az igazsághoz, hogy az "Éj" azt a sötétséget szimbolizálja, amely rászakadt Itáliára és a mester szeretett városára.

/Richard Friedenthal: Luther élete és kora, 576-577.o./

 

https://www.youtube.com/watch?v=b8I-7Wk_Vbc

 

 

 

 

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2024-05-20. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol