- Ez az én névjegyem... - mondta a fiatal diplomata, s alig titkolt lenézéssel mérte végig Julient, aki már reggel hét órakor fekete ruhát öltött. De igazán nem értem...

A hangsúly, ahogyan ezeket a szavakat mondta, ismét felingerelte hősünket.

- Azért jöttem, hogy megverekedjem önnel! - s elmondta a tegnapi jelenetet.

Charles de Beauvoisis úr bizonyos töprengés után elég jó szabásúnak ítélte Julien ruháját. "Staubnál csináltatta - állapította meg, amíg Julient hallgatta. - A mellénye is ízléses, a csizmája jó; de fekete ruha! s kora reggel... ó, értem! Bizonyára azért, hogy bizonytalanabb célpont legyen!"

- döntött végül magában.

E felfedezés után tökéletesen udvariassá vált, és szinte úgy beszélt Juliennel, mintha egyenrangúak volnának. Sokáig tárgyaltak, az ügy kényes volt; de Juliennek végre is el kellett fogadnia a kétségtelen tényt; ez az előkelő fiatalember nem volt azonos a tegnapi otromba alakkal, aki megsértette.

Julien azonban csak nem mozdult, húzta-halasztotta a végső elhatározást. Figyelte az öntelt De Beauvoisis lovagot - mert így emlegette saját magát; és bosszantotta, hogy Julien egyszerűen csak uramnak szólítja. Hősünk figyelte és csodálta ellenfele méltóságteljességét, melybe állandóan valamiféle szerény nyegleség vegyült. Meglepte, hogy beszéd közben milyen furcsán mozgatja nyelvét... De végre is - ezért csak nem köthetett bele!

A fiatal diplomata előzékenyen hajlandó volt megverekedni Juliennel, de a volt 96-os hadnagy, aki már egy órája ült ott, szétvetett lábbal, combjára rakott kézzel, kifelé forduló könyökkel, most úgy döntött, hogy barátja, Sorel úr nem párbajozhat valakivel csak azért, mert ellenfelének ellopták néhány névjegyét.

 

/ Stendhal; 208-209. oldal; Kossuth Kiadó; Népszabadság könyvek /

 

Egy ex-szaktársamnak, kicsi Richinek szeretettel, aki szintén egy bátor, önzetlenül védelmező IT Lovag

a jelenben. 

- mosoly -

 

Dorothy Smith, a.: Kovács Dóra

 

 

 

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2024-05-19. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol