Azt mondják, mindig jön egy jobb, egy kedvesebb, szebb talán nem, de jóságosabb, értelmesebb,

aki többet ad magából, mint az előző, akinek a lelke jobban sugárzik majd felénk, jobban segít;

de a lelkünk mélyén tudjuk ugyanolyan senki sem lesz már.

Belőle csak egy van, s a pillanataiból is, melyeket adott.

A napsugár szebben süt ma, amikor az ablak felé nézek. Az ereje is igazol. Ma fényesebben ér, s mégis tompább a fénye.

Kitt – katt, megborzongok minden egyes ugrásnál, ahogy ráz a vonat, végigfutnak a testemen a pillanatok, de szép volt.

Talán egyedül maradok, talán mégse nekem való egy párkapcsolat, fut végig az agyam minden egyes szegmensén.

Talán a család se, se Ő, se a szeretet.

Ilyenkor mindig meghalok egy pillanatra, de most valamiért nem megy, nem tudok.

Azt hiszem, Ő nem enged el. Nem elég erős hozzám. Nem elég erős magához.

Azt hitte utálom, olyan gyerek még. Édes Istenem! Csak most segíts még.

Segíts erőt adnom Neki, hogy sikerüljön és végig tudja csinálni.

Hiszek Benne, Jólelkű, Jónak kell lennie! Jónak kell maradnia!

Meg akarom ölelni!

Most.

A lelkemmel, a szívemmel átölelni.

Most.

/2013. 04. 09. 1:31/

 

Kicsiny világom virágát szeretném meglátni egyvalakiben. Élek, mint egy gyermek ezen a földön, kinek nincsenek vágyai, csak szárnyai. Legalább annyira szeretek beszélni és beszélgetni, mint amennyire hallgatni a víz hangjait csendben. 

Lelki kapocs. Verbális és non - verbális közhely. Soroljam? Ikrek, oroszlán, szűz és víz - fontos - öntő legények hada. Érdekel? Nem. Csak, ha egyszer kedvem támad és úgy döntök, hogy öntök neked egy pohár vizet. 

Miért? Láss, átláss rajta, s általa rajtam. Fontos, s amit eszek a jegyeken a semmin túl, azt a kis kenyérgalacsint, épp lecsúszott a torkomon és megakadt. Küzdök vele és velük, a jegyeket magukban viselőkkel, mert megtapasztaltam, hogy mégiscsak; ha tetszik, ha nem, de velük vagyok a legőszintébb, a legvidámabb, a legjobb és a legkedvesebb, a legszabadabb, a legek legje; még ha nem is hiszik, elég, ha érzik ezt, s akkor már nem is kell a víz.

Együtt könnyebben megy a nyelés.

/2009.12.31. 2:39/

Nincs hang, nincs hangzás, nincs világ, ének, dallam. Nem vagyunk MI,

csak vagyunk egy más világban. Tesszük a dolgunk, élünk. Egyedül léptem a vasútállomás várótermébe. Egyetlen akarattal, jegyet szorítva a kezemben, így olcsóbb. Futottam és felküzdöttem magam a pillanatra megálló vonatra. Vártam már hetek óta. Keres, keres, keres, elhúzod az ajtót, felpakolsz, csüccs, utazunk. Elkezdődött: Istenesen érzem, hogy már határozottan szeretlek. Mosolyogtam. Pillanatok, értük élünk. Leszállás.

Buszra fel, kanyar. Küzdeni kell érte, uh. lazán a kanyarba beborultam. Rocker, punk, alteros hátra néztek mit szenvedek az epres övemmel, ha itt is kilógok… Együtt nevettünk.

Befordultunk, benzinkút. Te Jó Isten! és Richi. Elpirultam. Várokozás közben megnyugodtam, jöttek karakterek, egyéniségek, érdekes stílusok. Egy helyen. Túléltük a Startot is. MI. Hiányzott az élő esti gitárszó.

Az érzés hiányzott. A végtelen nyugalom és tomboló fergeteg, amit az élőzene és vágyakozással teli ember ad egymásnak. Leírhatatlanul. Sátorhelyet kerestünk, lökött lány, gurulós bőrönddel. Mosolyog.

Látod az embert a nyugalomban. Te aranyos vagy! Fenébe. Este, akkor nálad alhatok? Hm. Nem. Jó, akkor a koncertek után, majd bekopogok a sátrad ajtaján. Pirultam.    

- Tavasszal újra szólt a hang, énekelt a lélek egy dalt. Hangzott egyért. Felcsendült egy újért, ahogy véget ért a dal, meghalt újra az ének. Memoár volt csupán, egy másik élet, egy másik PAFE visszacsengése. Csend van, nem szól az ének, hallgatok. - Írtam.

Mosolyogtam megint és hallgattam tovább. Egy lány fentről: Tudod, mit? Rám se nézz. Hozzám se szólj. Egész nap a haverjaiddal lógsz, azt sem tudom, hogy melyik színpadhoz menjek. A telefonodon nem lehet elérni, ha mégis valami őrült ordít bele épp, hogy "… úgy csókolnám a szádat", megcsaltál? Te szemét.

Egy fiú hangja: …de Cica, édesem, csak a haverokkal söröztünk, csocsó, meg vízi foci, közben meg, te is tudod, "Nem kell más, letépném az összes ruhádat." … tudod, hogy szeretlek. Egy érzés ismét. Mosoly.

Délről lányok haladtak el a sátor előtt: Tetszem neki, tudom, hogy tetszem, eljött ő is, értem, erre mit csinál? Tegnap, ma, holnap is csókolózni fog, én is, biztosan fogok, ugrálni a színpad előtt, Depresszióra, és Kiscsillagon lesznek laza srácok. Nem érdekel…, de szeretem.

Nyugatról hangokat hozott a szél, jól érezték magukat, éreztem. Mosoly.

Keleten nem voltak otthon. Tesztet tölteni mentek, fő a biztonság alapon, ingyen van.

Mosolyogtam, önfeledt pillanatokat, érzéseket és élményeket gyűjtöttem. Négy napon át Igazán Éltem.

Idén egész nap lesz meleg víz.

/2012. 04. 12. 01:25, Pannónia Fesztivál felhívásra - Különdíj, mert nem ez volt a feladat. Mosoly./ 

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2024-05-20. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol