Azt mondják, mindig jön egy jobb, egy kedvesebb, szebb talán nem, de jóságosabb, értelmesebb,

aki többet ad magából, mint az előző, akinek a lelke jobban sugárzik majd felénk, jobban segít;

de a lelkünk mélyén tudjuk ugyanolyan senki sem lesz már.

Belőle csak egy van, s a pillanataiból is, melyeket adott.

A napsugár szebben süt ma, amikor az ablak felé nézek. Az ereje is igazol. Ma fényesebben ér, s mégis tompább a fénye.

Kitt – katt, megborzongok minden egyes ugrásnál, ahogy ráz a vonat, végigfutnak a testemen a pillanatok, de szép volt.

Talán egyedül maradok, talán mégse nekem való egy párkapcsolat, fut végig az agyam minden egyes szegmensén.

Talán a család se, se Ő, se a szeretet.

Ilyenkor mindig meghalok egy pillanatra, de most valamiért nem megy, nem tudok.

Azt hiszem, Ő nem enged el. Nem elég erős hozzám. Nem elég erős magához.

Azt hitte utálom, olyan gyerek még. Édes Istenem! Csak most segíts még.

Segíts erőt adnom Neki, hogy sikerüljön és végig tudja csinálni.

Hiszek Benne, Jólelkű, Jónak kell lennie! Jónak kell maradnia!

Meg akarom ölelni!

Most.

A lelkemmel, a szívemmel átölelni.

Most.

/2013. 04. 09. 1:31/

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2025-06-04. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol